3-4-5-6-7 olvasztás

Gondolom senkinek nem árulok el újabb titkot a kutatói létformáról, ha azt mondom, hogy bizony kitartónak kell lenni. Nagyon akarni azt amit meg szeretnél valósítani és dolgozni rajta. Mivel én is ezt vallom, ezért ennek mentén folytattam a munkát.

A két sikeres olvasztást, de sikertelen kiöntést követően olvasztasról olvasztásra próbáltam kiküszöbölni a hibalehetőségeket, amit az előző két posztban is már megemlítettem. Sorra vettem:

Platinatégely – nagyon nagyon jó üvegolvasztásra, azonban ez egy nagyon érzékeny eszköz. Az átmérője 56 mm, falmagassága 23 mm, a falvastagsága 0,4 mm és már itt is vagyunk a problémánál, hiszen a vékony fal nem tudja tartani a magas hőmérsékletet, nagyon gyorsan hűl, 1200-1250°C-ról emelem ki szobahőmérsékletre, ami nagy hőmérsékletkülönbséget jelent. A tégelynek viszonylag nagy felülete van és minden oldalról hűl. Az üveg megdermed benne, így nem lehet kiönteni. Ennek kiküszöbölésére az az ötlet merült föl, hogy egy kerámia hőpajzsot készítünk a tégely köré amely megtartaná a hőt és az üveg könnyen kiönthető lesz. Ez az elképzelés szerint egy nagyobb és vastagfalú, a platinatégely méretéhez igazodó kerámiatégely elkészítését jelenti, amelybe betennénk a platinatégelyt. Sajnos a kiemelés biztonságát veszélyeztetem ezzel az ötlettel, mert akkor egy duplafalú edényt kell kivennem a kályhából ami ugyancsak 1200°C-os lenne, a fogóval nehezen tudnám biztonságosan megfogni a kerámia vastag fala miatt mivel nem rögzített egyik a másikhoz. A rögzítés két okból sem lehetséges, mivel a hőtágulás valamint a kiöntésnél a kiborulás veszélye és az elszennyeződés lehetősége is fennáll. A következőkben megkísérlem egy kisebb tégely használatát, mivel így a hűlhető felület is csökken.

Mennyiség – a mennyiség probléma összefügg a tégellyel, hiszen ha nagy felületű a tégely akkor a ’relative’ kis mennyiség a tégely falára dermed, így nem tudom kiönteni. Ha nagy térfogatú tégelyt használok, ahhoz sok anyag kell, amit ha vegyszerre vetítünk – márpedig nagy tisztaságú vegyszerekkel dolgozok – akkor a gazdaságossági szempontokat figyelembe véve nemigen lehet pancsolni. Egy kisebb tégely használata csökkenti az anyagmennyiség használatot, ami a kísérletezgetésnél kifejezetten ajánlott :)

Homogenitás – fontos, hogy szép, tiszta, átlátszó, csepp-, szál- és buborékmentes üvegeket állítsak elő. Ha ezek a feltételek teljesülnek homogén üvegünk van. Mi szükséges ehhez? Hőmérséklet és idő. Itt van jelentősége annak az időnek amikor a maximum hőmérsékleten tartom a mintát. Olvadás után itt homogenizálódik. Ennek az időnek a meghatározását az összetevők – esetünkben az oxidok – kémiai tulajdonságainak és a mintaösszetétel figyelembevételével tudjuk optimálisan meghatározni. Az olvasztások során azt is megfigyeltem, hogy a többkomponensű minták esetén több időre van szükség mint a kevesebb összetevőt tartalmazó mintáknál. De ez nem nyilvánvaló tény, hanem mindig az összetevőktől valamint a koncentrációtól függ.

Idő – hogy mi számít gyorsnak vagy lassúnak mindig az adott helyzet határozza meg, illetve gyorsabban vagy komótosan is lehet vagy kell valamit csinálni, de mindenképpen az adott helyzethez kell igazodni. A saját gyorsaságom is hibalehetőségnek adódott, mivel minden esetben fontosabb volt a biztonság. A második olvasztásnál leírtam a minta kivétel-kiöntés kétkezes koreográfiáját. Igazából még kellene két kéz vagy egy másik embersegítség, de mivel jelen pillanatban egyik sem megvalósítható ezért a biztonságos rutin kialakulásában bízok, és már van javulás.

Sok ötlet helytállónak bizonyult valamint új koncepció alakult ki, amelyek a következő kísérletek során átlendíthetnek a kritikus pontokon.