Első olvasztás

Az első olvasztást izgulva, de nagyon vártam. Éppen 11 éve csináltam ilyet utoljára, akkor még diákként segédkezve a témavezetőmnek, háttéremberként, amikor az ember csak megfigyel, tanul és amikor csak a nem veszélyes dolgokat bízzák rá. Most itt van a teljes folyamat a kezemben, a fejemben és csinálni kell. Ezek azok a pillanatok amit az ember nagyon-nagyon vár aztán ott van! és a szíve tele van örömmel, szorongással, tenni akarással, félelemmel, boldogsággal.

Az első olvasztás próbálkozás volt, hiszen Piroskával ismerkedni kellett, a hőmérséklet és az idő fura és elválaszthatatlan játéka kezdődött.

Elsőként egy meglévő, de elég nagy mennyiségű 7,2 g, 70%SiO2-30%Na2O összetételű minta újraolvasztását terveztem. Az elképzelt koreográfia szerint kb. 500°C-on a mintát a kályhába teszem, majd felfűtöm kb. 1350°C-ra, itt tartom 2 órát, majd hőmérsékletcsökkentést követően kb. 1200°C-on kiöntöm. A minta olvasztását platinatégelyben végzem, ez több szempontból is fontos, hiszen a magas hőmérsékletet jól bírja, az esetlegesen bent ragadó üveget jól ki lehet tisztítani HF savval, amely az egyik legerősebb sav és oldja az üveget, de nem lép reakcióba a Pt-val. Amit még tudni kell a platinatégelyről, hogy nagyon drága. Szerencsére az intézetünknek volt tégelye, amit használni tudok ezért ez a költség nem terhelte az OTKA költségvetést.

Az előállítás folyamatát körültekintően végeztem, a szükséges védőfelszerelést használva. A fent leírtak szerint 500°C-on a mintát tartalmazó platinatégelyt a kályhába tettem. A hőmérséklet emelésével az üveg először meglágyul, majd megolvad. A maximum hőmérsékleten, ami jelen esetben az 1350°C volt két órát tartottam. Ez azért szükséges, hogy az olvadt üveg homogenizálódjon, az esetlegesen keletkező buborékok felszakadjanak. Ezután következik a hőmérséklet csökkentése valamint a kiöntés. Várakozással néztem elébe, hiszen ez a legkritikusabb része a folyamatnak, amikor be kell nyúlni az 1200°C-os izzásba. Védőkötényt, védőkesztyűt, védőszemüveget vettem és fogót a kézbe :)Amikor benyúltam a tégelyért az az egyik legjobb pillanat volt, vörös izzás és a folyékony üveg a kezemben.

Fontos a gyorsaság, azonban nem voltam elég gyors. Az asztalra helyezett rozsdamentes acéllemezre kellett kiöntsem az üveget, de az nem ömlött ki. Megindult a kifolyás, de a képen látható módon megállt a tégely falán. Aztán jött a bosszankodás, hibakeresés, átgondolás és lenyugvás.

Több hibalehetőség adódott, nem volt elég nagy mennyiségű anyag, vagyis minta a tégelyben; túl alacsony hőmérsékleten vettem ki; a tégely fala nagyon vékony, ezért hamar hűl; nem voltam elég gyors. Ezeket kell kiküszöbölni és amennyire lehet optimalizálni a következő olvasztás(ok) során.

De a kudarccal is boldog voltam, hiszen a tégelyben tökéletesen homogén, buborék- és szálmentes olvadt üvegem volt, természetesen ’befagyva’.

Köszönet Dr. Veress Erzsébet témavezetőmnek aki átadta a tudást.